Kedves Olvasó!
Nagy Dániel vagyok a Worldskills Hungary csapatának tagja. Épületasztalos versenyszámban képviseltem Magyarországot.
Így történt ez Baselben Svájcban is, ahol a világbajnokságon mutathattuk meg tudásunkat.
Október 7-én utaztunk a magyar delegációval, azaz a szakértőkkel más versenyzőkkel illetve a team leaderrel, a szponzorok másnap szálltak gépre és repültek Svájcba, hogy ők is támogassanak minket. Egy két órás repülés után meg is érkeztünk. A szervezés a svájci kollégáktól kifogásolhatatlan volt, minden a tervek szerint időben történt, értem itt a transzfereket, amik szállítottak minket az adott desztinációk között illetve a mindennapi feladatok időbeosztását is.
Az első versenynap 11-én volt. Az azt megelőző napokban városi séta, csapatépítés, ismerkedés más versenyzőkkel és a nyitó ceremónia volt csak, szóval volt időnk pihenni és fejben átgondolni utoljára, hogy miért is jött az ember.
Úgy véltem a verseny előtt is, hogy szakértőmmel Babanecz Csabával egy jól együttműködő, jól taktikázó csapatot alkotunk, de ez a verseny folyamán még biztosabbá vált számomra.

Igaz, hogy a versenyző csinálja a tényleges munkát és ő az, aki a versenypáston belülről küzd, de a szakértő az, aki kívülről átlátja, hogy hogyan is állunk és mit mikor lenne érdemes beiktatni, megcsinálni. A feladatom nem volt egy egyszerű termék, mint minden épületasztalos versenyfeladat, itt is egy íves ajtó/ablak keretet kellett tokkal elkészíteni 22 órában a 4 versenynap alatt, ahol minden nap máshogy van az idő leosztva: 5:30/7/6:30/3:00.

Első nap egy 1:1 méretarányú rajzzal kell kezdeni, ahol a terméket egy elölnézeti rajzon kell ábrázolni, erről vetítem fel az alkatrészekre az adott méreteket, vonalakat, csaphelyeket, csapokat, vágási, illetve vésési vonalakat. Ezt a rajzot a nap végén értékelik is a szakértők és ez is sok pontot ér. A nap további részében az íveket kellett legyártanom, illetve neki tudtam állni az alsó csomópontoknak, ami nagy előnyt jelentett.

Második napom egy izgalmasabb hét óra volt, ami nagyon hosszú napnak számít. Ezen a napon a taktika kapta a legtöbb szerepet, szakértőmmel, Csabával tudtuk, hogy ma nagyot kell haladni, hogy meglegyünk időben mindennel és ne legyen kapkodás. Tettem is érte aznap rengeteget, mert összeállt az első modulom, ami a keret volt. Utolsó szünetre le lett minden csomópont belső felülete pontozva és volt másfél órám a díszítő marásokra, csiszolásra, szorító próbára ragasztó nélkül, hogy megnézzem, hogy az adott találkozási pontok mennyire ülnek be szépen a helyükre, illetve min kell még igazítani. Ez az idő mindenre elég volt és az utolsó másodpercet is kihasználtam. A tervünk összejött, ennél kevés jobb érzés volt.

Utolsó előtti napomra maradt a már megszáradt keret csiszolása majd leadása értékelésre.
Aznap folytattam a napot a tokkal, ami egy szétszedhető tok volt ékelve.
Utolsó napomra 3 óra maradt egyben, amiben be kellett ragasztanom a tokot és utána még meg is kellett csiszolnom, majd összepasszítani a 2 terméket, hogy egymásba illeszkedjenek.

Ilyenkor az ember olyan mentális állapotban van, hogy semmit se vesz észre a külvilágból, robotként tudjuk a következő mozdulatot. Az utolsó 5 percben realizáltam, hogy elkészült és már csak minimális csiszolás van hátra. Akkor voltam a legboldogabb, mert éreztem, hogy az elmúlt 2 évben, amit ezért az egészért tettem nap mint nap, hogy fejlődjek az most kifizetődött. Akkor kezdtem el hallani a nem túl nagy, de annál hangosabb magyar szurkolótábort. Nagyon jól esett, hogy ennyien álltak mögöttem.

A befejezés pillanata mindig egy megható dolog, mert akkor zárul le egy hosszú felkészülési időszak és akkor látod, hogy meddig jutottál igazán. Mindenki nagyon boldog és kiabál örömében, ez az utolsó 1 perc egy világbajnokságon.
Aznapra már csak az ünneplés egy finom vacsora és a jól megérdemelt pihenés jutott nekünk.

Másnap volt az eredményhirdetés, ahol rengetegen voltak és mindenki nagyon szépen kiöltözve jelent meg. A záró ceremónia alkalmával elmondják, hogy ők mit láttak rajtunk a 4 nap alatt és gratuláltak a teljesítményünkhöz.
Én az épületasztalos szakmában 8. helyen végeztem kiválósági éremmel, amit egy adott magas minőség után kap meg az ember. Nagyon jó érzés volt versenyezni ilyen kiváló szakemberekkel együtt. Igen erős mezőny volt, tényleg a világ legjobbjai voltak itt, és csodás érzés, hogy első világversenyem alkalmával így helyt tudtam állni és, hogy én is közéjük tartozom.

Köszönöm a szakértőmnek és az összes szponzorunknak mert nélkülük, nem lehetne ilyen eredményeket elérni.
Jövőre az Európa bajnokság vár rám, de előtte még rengeteg munka, hogy megtudjam ott mutatni, hogy milyen a magyar épületasztalos csapat.
A versenyre a felkészülés a BKSZC Kaesz Gyula Faipari Technikum és Szakképző Iskola versenyfelkészítő műhelyében történt.

Támogatóink, és szponzorjaink:
WorldSkills Hungary
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Budapesti Komplex Szakképzési Centrum
Tooltechnik System kft.
H-Didakt kft.
Hajóka SportFotó

Infokarcag