A ballagók nevében Baláti Boglárka Evila 8.b osztályos tanuló az alábbi szavakkal búcsúzott:

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,

Csak álom volt a régi jó világ,

És mint a fecske alkonyati szélnek

Ma szárnyat bont egy sereg diák.

Wass Albert szavaival élve, most mi bontjuk szárnyainkat, a

Kováts Mihály Általános Iskola 8. osztályos diákjai, hisz elérkeztünk életünk egyik legfontosabb mérföldkövéhez.

Tisztelt vezetőség, tisztelt tanáraink, kedves diáktársaim, drága vendégeink!

Szeretettel köszöntök minden jelenlévőt. Eljött az a nap, melyet mindannyian vártunk, most mégis elcsukló hangon szólok hozzátok. Búcsút veszünk az általános iskolától, a gyermekéveinktől, egy új, izgalmakkal és kihívásokkal teli életszakasz vár ránk.

Tisztelt Tanáraink! Köszönettel és hálával tartozunk önöknek a türelemért, a törődésért, azért a szeretetért, mellyel nap mint nap megajándékoztak minket. Köszönjük azt, hogy rendszeresen megbocsájtottak és szemet hunytak a csínytevéseink fölött. Köszönjük azt, hogy elnézték nekünk az olykor gyenge teljesítményeinket, hogy mindvégig támogatták továbbhaladásunkat.

Kedves szüleink! Köszönjük nektek a szeretetet, hálásak vagyunk a törődésért, azért, hogy egyengetitek útjainkat.

Igyekszünk bizonyítani azt, hogy fáradozásotok nem volt hiábavaló. Ígérjük azt, hogy helytállunk későbbiekben is.

Kedves itt maradó diáktársaim! Kovátsosnak lenni valami különlegeset jelent. Egy olyan közösség tagjai vagytok, mely a katonai élethez hasonlóan vall egy olyan erkölcsrendet, mely egyedüli városszinten. Igyekezzetek méltók maradni az intézményünk értékrendjéhez, iskolánk névadójához.

Legyetek büszke kovátsosok!

Kedves hetedikes diáktársaim! Következő tanévtől ti lesztek a nagyok, azok, akiknek példamutatóan kell viselkedniük, hiszen az alsós évfolyamosok számára ti lesztek a követendő minta.

Végezetül szeretném megköszönni mindannyiunk nevében a vezetőség támogató hozzáállását, azt, hogy biztosították a tanuláshoz szükséges körülményeket, hogy zökkenőmentessé tették a hétköznapokat.

Köszönettel és hálával tartozunk- hangzott el.

A tanuló ifjúságot képviselve Lukács Jázmin 7. a osztályos tanuló köszönt el végzős diáktársaitól.

Kedves ballagó nyolcadikosok!

Nyolc évet töltöttetek ebben az iskolában. Eljött az idő, hogy továbblépjetek, hogy más helyen próbáljatok szerencsét. Itt az ideje a búcsúnak. Búcsúztok tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk, iskolatársaktól, a tantermektől, a padoktól, tornateremtől. Az udvartól, mely annyi kacajt elnyelt, a fáktól, melyek árnyékot vetettek a nagy beszélgetések ideje alatt.

Nyolc tartalmas évet töltöttetek ebben az iskolában, nyolc olyan évet, mely tele van emlékkel, örömmel, olykor bosszúsággal. De minden emlékből tanultatok, és a tarisznyátokban ott van a tapasztalat, mellyel indultok tovább a választott utatokon.

Nyolc évvel ezelőtt még szorongva, de kíváncsisággal telve léptétek át az iskola küszöbét, egy új, ismeretlen, tudással teli világba kerültetek. Tanítóitok sok-sok türelemmel vezettek be titeket a betűk és számok birodalmába, ahol ma már önállóan veszitek az akadályokat. Felső tagozatba kerülve már ismerős tanárok fogadtak titeket, ők továbbvezettek a tudáshoz vezető úton. Miközben tanítottak, neveltek is, olyan kincset adtak át nap mint nap, mely pótolhatatlan, mely útravaló most, hogy kikerültök óvó gondoskodásuk alól. Ez a szeretet. A szeretet, mely táplál mindannyiunkat, mely segít átvészelni a nehéz időket, mely a boldogságot még szebbé teszi.

Búcsúzunk most tőletek mi, hetedikesek. Itt hagytok minket. Könnyes szemmel néztek vissza azokra a diáktársaitokra, akik itt maradnak, és főként ránk, hetedikesekre, akik a legnagyobbak lesznek, miután ti elköszöntök. Nekünk kell majd betölteni azt a szerepet, mely titeket illetett. Most mi leszünk azok, akik példát kell mutassanak a kisebbeknek, akiknek terelgetniük kell az alsóbb éveseket. Nagy feladat, de tőletek tanulva, igyekszünk helytállni, és méltón megmaradni kovátsos diáknak. Olykor irigykedve, máskor aggódva tekintünk rátok. Irigykedünk, mert egy új, izgalmas életszakaszba léptek, és féltünk titeket, mert olyan kihívások elé kell állnotok, melyek kitartást, erőt követelnek. Ezekhez a kihívásokhoz kívánunk nektek bátorságot, elszántságot.

Üres és csendes lesz az iskola nélkületek. De soha ne feledjétek, hogy a Kováts Mihály Általános Iskola tanulói voltatok 8 éven át, emléketek itt marad. Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakadt az együtt töltött időnek. Többet már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélhetünk egymásnak mulatságos, tanulságos történeteket. Űrt hagytok magatok után, de ez az élet rendje. Kívánjuk nektek, hogy mindent, amit el szeretnétek érni, sikerüljön!

Illyés Gyula Ars Poetica című versével búcsúzunk tőletek:

Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,

mihelyt elkészül, az élethez áll.

Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.

Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,

ne fogja a halál!

- hangzott el a beszédben, majd a nevelőtestület nevében a 8.b osztály osztályfőnöke, Dedinszki László tanár úr búcsúzott a ballagóktól.

Ezután a nyolc év alatt legjobban teljesítő diákokat tanulmányi és sport munkájukért jutalomban részesítette Plósz Csilla intézményvezető és Karas Elvira tagintézmény vezető.

A ballagás meglepetés énekkel zárult, az iskola pedagógusai énekeltek tanítványaiknak.