A Karcagi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Kiskulcsosi Általános Iskolai Tagintézményében egy nyolcadikos osztály vett búcsút péntek délután az iskolától, tanáraiktól és kisebb társaiktól.

A szüleiknek egy közös dal eléneklésével és egy-egy szál virággal köszönték meg a segítséget, támogatást a diákok. A nyolc év alatt legjobban teljesítő tanulmányi és sport munkájukért jutalomban részesített többeket Plósz Csilla intézményvezető. A ballagóktól Mester Anikó tagintézmény vezető és dr. Király Józsefné osztályfőnök búcsúzott.

Dr. Király Józsefné az alábbi gondolatokkal búcsúzott osztályától:

„Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,

Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,

Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,

A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.”

/Kiss Jenő szavaival élve/

Kedves Ballagó Nyolcadikos Osztályom!

Szinte hihetetlen, hogy Ti álltok itt! Ti, akik nem is olyan régen érkeztetek az iskolánkba, akikkel mindennap együtt örültünk, búslakodtunk, akikkel szinte minden nap küzdöttünk! Ti, akik tavaly még lelkesen díszítettétek ballagáskor a 8. osztályosok termét, és azóta egyre türelmetlenebbül vártatok erre a délutánra és elképzeltétek ezeket a pillanatokat! Ugye hogy nem is olyan könnyű ez a búcsúzás?

Az iskola minden diákja, dolgozója értetek öltözött ma ünneplőbe és díszítette fel a termeket virágba borítva. Nektek készültek, értetek izgulnak napok óta a szüleitek, nagyszüleitek, rokonaitok, barátaitok. Benneteket ünneplünk. De az ünnepbe mindig egy kis szomorúság keveredik: a búcsúzás pillanata mindannyiunkban vegyes érzelmeket kelt. Végre megszabadulhattok eddigi kötöttségeitektől, a felelésektől, a dolgozatírásoktól (egy ideig), de ide kötnek az emlékek, a csínytevések, a barátok, a szerelmek. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, elfelejteni soha. Régóta érzitek már: jó lenne menni, de fáj itt hagyni a megszokott, biztonságot nyújtó régi iskolát, a jó barátokat, osztálytársakat, és talán bennünket, tanáraitokat is. Sokan közületek komolyan sportoltak és sportolnak most is. Legfőképpen kézilabdáztok. Ez nagyon fontos szerepet töltött be az életetekben. Fizikailag és lelkileg is megerősített benneteket. Tartást adott és nagyszerű életszemléletet.

Nemrégiben megkérdeztétek, hogy nem furcsa-e látni benneteket felnőni? Mi nagyon örülünk, hogy tanúi lehettünk annak, amint ovis kisgyermekekből fiatal lányokká, fiatalemberekké szépültetek. Büszkék vagyunk rátok! Nem fogunk mi sem elfelejteni Benneteket, az itt eltöltött évek összekötnek bennünket, egymás családjává váltunk. Bár sokszor tettétek próbára tanítóitok, tanáraitok türelmét, megértését, szigorát, de tudtátok ellensúlyozni kedvességetekkel, okosságotokkal, talpraesettségetekkel. Nagyon szerettünk hozzátok járni! Jó visszaemlékezni az izgalmas és sajnos sokszor unalmas órákra, az örök körökre a foci pálya körül, és a tornateremben; vagy egy-egy osztálybulira, online órára, iskolai rendezvényre, ünnepségre, a kirándulásokra, versenyekre és meccsekre. Sajnos a Covid sok tervet, álmot keresztül húzott. A nehézségek ellenére akadtak jó részei is ennek az oktatásnak: a késői ébredés, az ágyban töltött online órák és az órák közbeni játékok lehetősége.

Kedves Szülők!

A kisgyermekek megnőttek. Az önök féltő, óvó karjaiból egyre inkább kiröppennek, de az aggódó tekintetüket soha nem tudják levenni róluk. Már más törődést igényelnek, amit sokszor bizony nehéz megérteni. Köszönöm szépen azt, hogy megbíztak bennünk és együtt nevelhettük kincseiket! Köszönöm szépen a sok segítséget is, amit sokszor kérnem sem kellett!

Gyerekek!

Most nézzetek körül: nézzetek tanáraitokra, akikkel életetek összefonódott e nyolc év ünnep- és hétköznapjaiban, örömeiben és nyűgjeiben egyaránt. Nézzetek szüleitekre, nagyszüleitekre, akik most büszkén állnak itt, és köszönjétek meg nekik azt, hogy felneveltek, és támogattak eddig. Nézzetek osztálytársaitokra, akikkel végig éltétek jóban- rosszban ezt a 8 évet. Nézzetek az itt maradó fiatalabb iskolatársaitokra, akik felnéztek Rátok és most irigyelnek benneteket!Emlékezzetek rájuk!

Ahogy az utóbbi időben én is rátok néztem és hallgattalak Benneteket, be kellett vallanom, hogy már kinőttétek ezt az iskolát! Újabb, nagyobb kihívások felé fordult a tekintetetek, izgalommal latolgattátok a választott középiskolákban rejlő lehetőségeket! Reméljük, hogy mindannyian jól választottatok! Mindent, amit tudunk, megpróbáltuk átadni Nektek! Nemcsak a tudást, hanem azt is, hogyan boldoguljatok az életben! Ma életetek egyik legszebb szakaszát, a gyermekkort zárjátok le. Várnak benneteket új kihívások!

Itt az idő! Repüljetek! Az Anti Fitness Club szavaival:

„Egyszer minden véget ér

Búcsúzni kell

De minden percben ott a remény

Hogy egy új kezdődjön el

Ne nézz hátra, bátor légy

Az úton menj tovább

Hallgass a szívedre

Vezessen a vágy.”

Mester Anikó tagintézmény vezető pedig az alábbi gondolatokkal bocsátotta el a végzősöket.

Tisztelt ünneplő közösség! Kedves szülők, hozzátartozók, barátok, kedves kollégák és természetesen, elsősorban Ti, ballagó diákok! A ballagás az igazi nagy sorsfordulók egyike - olyan ünnep, amikor azok is nyakkendőt kötnek, akik eddig szakadt farmerben járkáltak! Ott van benne az öröm, hogy megküzdöttetek valamit, és a végére jutottatok.

Ott van benne a búcsúzás: hiszen tanulóként utoljára jártátok végig jelképesen és valóságban is a mindennap megtett utat. Ott van benne a megtiszteltetés: ahogy alsóbb éves diáktársaitok, szüleitek, barátaitok, rokonaitok most összegyűltek, és nektek adják a figyelmüket, idejüket: Ti vagytok most a fókuszban.

Itt álltok az általános iskolai tanulmányaitok végén. Hosszú idő telt el, mire a kiselsősből nyolcadikossá cseperedtetek. Visszagondolva talán még emlékeztek az első találkozásra, barátkozásokra. A rengeteg pozitív és negatív élmény formálta a közösséget és a kisebb csoportok kapcsolatát. Az évek során sok önbizalmat erősítő sikerben, és időnként kudarcban is volt részetek. A tanulás mellett a tanulmányi, művészeti és a sport versenyek, vetélkedők területén is kipróbálhattátok magatokat. Az iskolában figyeltünk rátok, néha talán túlságosan is vigyáztuk lépteitek. Szüleitekkel együtt próbáltunk nevelni, irányítani. Sok olyan siker ért bennünket általatok, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Nemcsak a versenyeredmények számítanak. Vannak köztetek olyanok, akik a kezdeti döcögős indulás után megkomolyodva, határozott célt kitűzve végezték az utolsó hónapokat. Ezeket a pozitív változásokat is magunkénak érezzük. Sokszínű évfolyam vagytok. Ki a tanulásban, ki a nyelvek területén, ki a képzőművészetben, ki a sportban alkotott nagyobbat. Mindannyiótokban ott rejlik a tehetség. Kiben így, kiben úgy. Sokszor hosszú évek telnek el, mire felszínre tör. De úgy gondolom, akkor lehettek boldogok, ha azt csináljátok, azzal foglalkozhattok, amit igazán szerettek.

Az előbb már említett tanári nevelőmunkánk bízom benne, nemcsak a középiskolában segít Benneteket, hanem az élet kihívásai során is eligazodást nyújt.

Tisztelt Szülők!

Büszkén tekinthetnek a ballagó csinos lányaikra és a jó kiállású fiaikra. Az arcukra nézve felvillan a 8 évvel ezelőtti kisgyermek képe, aki az óvodát elhagyva egy új kihívás felé vette az irányt. Ez a nyolc év az Önök részére is nagy próbatétel volt. A folyamatosan változó gyermeket irányítani, nevelni kellett. A helyes út megmutatása komoly erőpróba. A rendszeres, mindennapi tanulásra való rászorítás, több esetben csak kísérlet maradt. Az Önök által képviselt viselkedési normáknak sem feleltek mindig meg. Sokszor hanyagok, feledékenyek és talán idegesítően flegmák voltak. De hát ezért szülő a szülő, ezért vannak ott ezek a gyerekek, ahol vannak, mert a kritikus pillanatok zömében ott állt mellettük egy aggódó anya, vagy egy szigorú apa (esetleg fordítva), aki a nehéz pillanatban támaszt biztosított gyermekének, aki tanácsot tudott adni, lelket öntött a csüggedő nebulóba és kemény munkával biztosította az anyagi támaszt is.

A középiskolába átlépve az önállósági törekvéseiket még kevésbé tudják kordában tartani. De a szülőre továbbra is nagy szükség lesz. Szükség lesz a biztatószóra, a korholásra, meghallgatásra. Azonban az eddig felsorolt nehéz feladatok emlékei egy pillanat alatt elszállnak és eltűnnek, ha gyermekeik boldogan mutatják sikereiket, hálásan és mosolyogva tekintenek Önökre.

Köszönöm, hogy gyermekük oktatásának, nevelésének ezt a fontos szeletét ránk bízták, és hogy az elmúlt 8 év alatt mellettünk álltak és segítették munkánkat.

Külön szeretném megköszönni a Szülői Munkaközösség eddigi vezetőjének, Némethné Koczka Erzsébetnek, hogy sok éven keresztül támogatta, segítette közös munkánkat, hiszen az iskola nevelő-oktató munkája sem lehet eredményes a támogató szülők nélkül.

Kedves Diákok!

Győztünk! – kiáltott fel a maratoni futó, mikor hírül vitte Athénba győzelmüket. Legyen nektek ilyen édes ez a győzedelmes nap, mely sósörömkönnyekkel keveredik.

Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj – mondá a költő. Tanáraitoknak tisztelettel adózva joggal bízom benne, hogy sikeresen felkészültetek az előttetek álló új kihívásokra. Megkaptátok az alapokat. Az, aki maga is partner volt ebben, az sok élménnyel gazdagodva, tudással felvértezve hagyhatja el iskolánkat.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra / Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, / Nézz vissza … aztán ismét csak előre, / S indulj tovább az alkotó jövőbe.

Nézzetek vissza, és menjetek tovább. Biztosan mindannyian őriztek olyan emléket az iskolánkról, amit töltekező alapot adhat. Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni. Ezt kívánom nektek én is: tudjatok embernek lenni minden pillanatban és amikor majd a 30 vagy 40 éves osztálytalálkozótokon eljöttök, az akkori igazgatónak azt mondhassátok boldog emberekké lettünk, ehhez az alapot itt kaptuk meg. Legyetek büszkék arra a tudásra, amit itt megszereztetek, bővítsétek folyamatosan, és használjátok a magatok és a körülöttetek lévők hasznára. Így tudtok kapcsolódni ahhoz a több mint 1000 éves örökséghez, amit Magyarországnak nevezünk.