- Az oklevélen az áll, hogy a megye és országhatáron átívelő hagyományőrző, értékteremtő munkássága elismeréseként vehette át a díjat. Orvos-Tóth Endre Sándor nagyon sok mindennel foglalkozott, de mi most a hagyományőrzésről, a huszár hagyományok ápolásáról kérdeztük a Kováts Mihály Huszárbandérium főtörzsőrmesterét.

- Amikor megemlékezések voltak, egy alkalommal én is lóra ültem, s úgy láttam kicsit lehetne ezen javítani. Akkor ültünk le a polgármester úrral, aki akkor még dr. Fazekas Sándor volt, és átbeszéltük ezt az ügyet, én vállaltam, ha kapunk saját ruhát, megszervezek egy csapatot, akivel évi öt alkalommal a városi rendezvényeken szerepelni fogunk mint hagyományőrző huszárok. Ezt az is megalapozta Karcag szülötte, Kováts Mihály is, akinek akkor találkoztam a nevével először. Megalakítottuk a Kováts Mihály huszárbandériumot, s mint huszárok, kutattuk is ezt a témát, lovaglás oktatásban is részt vettünk.
- Nem volt nehéz a kezdő csapatot összeszedni, volt sok lelkes fiatal.
- A Nagykun Bandériumból Horváth Gyuritól csatlakoztak a karcagiak hozzánk, így alakult meg a társaság. Voltak lelkes fiatalok, akik akkor tanultak meg lovagolni is. És hál' Istennek bővült a létszám, most 15 fővel vagyunk. Legutóbb október 6-án nyolc fő lovas, két gyalogos volt, tehát úgy gondolom megadtuk a rangját a rendezvénynek. Magyarországon ilyen huszár hagyományőrző társaság nem túl sok van, Karcag ebben az elsők között szerepel.

- Az elmúlt években nemcsak Karcagon, hanem határon túl is jártak a karcagi huszárok.
- Igen, Kazahsztánban volt egy expo, ahol a magyar napon szerepeltünk, mint huszárok. Nagyon jól sikerült. Láttam előtte az afrikai napot, hát nagy feltűnést nem keltettek. Amikor mi elindultunk a Légierő zenekarával, követtek bennünket, masíroztak velünk körbe-körbe. Óriási szenzáció, taps volt, magunknak is olyan élményt adott, ami biztosította, hogy ezt nem fogjuk abbahagyni, folytatjuk tovább. Akkor Kovács Sándor volt a megyei elnök, ő kért meg bennünket, hogy menjünk ki vele. Passzoltunk a zenekarhoz, nagyon kellemes emlék, sok barátot, ismerőst szereztünk ott, mert amikor megtudták, hogy mi kunok, illetve kipcsákok vagyunk, akkor nyílt az ajtó mindenre.
- A parancsnoknak is fontosak a kun hagyományok, gyermekeivel, unokáival is beszélget erről.
- Én tulajdonképpen ebben nőttem fel, bár az ötvenes években nem volt kiemelkedő téma, de azért az esti beszélgetéseken, disznótorokon mindig előjöttek ezek a dolgok, s ezt vittük tovább. Nagyapámat '56 után hurcolászták a börtönben. Ez mint 9 éves gyereknek mély nyomot hagyott a lelkemben, illetve a látásmódom mindenképpen meghatározta. Kovács volt a nagyapám, ez a szakma a kezemben volt, akkor kardot, szablyát csinált az ember, játékból is ment ez a dolog, s ahogy felnőtt az ember. Amikor szembesültem Kováts Mihály sztorijával, úgy gondoltam Karcagnak legalább olyan híres embere, mint másoknak Benyovszky Móric. Az élet története, a kalandjai, ezt mindenképpen egy városnak őriznie kell, ápolni kell. Sikerült megértő fülekre találni, így folytattuk tovább a dolgot. Az unokákra visszatérve, két unokám most kezd lovagolni tanulni, a karikással mindenütt cserget. Lehet jövőre már a bandériumban is lesz egy az unokák közül.

- A huszárkodás mellett a más területen is tett le értékes dolgokat az asztalra a díjazott, ilyen a méhészkedés.
- A méhészkedés érdekesen indult. Nagyapám méhészkedett, a tanyán volt elég szép állománya, s mint gyerek ott voltam, segítettem, belenőttem. Aztán abbamaradt, elkerültem egyetemre, tanulmányokat folytattam, '94-ben volt a tüntetés, amikor a félpályás útlezárás volt, ott beszélgettünk Kiss Mihály bácsival, aki méhészkedett. Az olyan lendületet adott nekem, hogy elkezdtem méhészkedni. Aztán rábukkantam Ádám testvérre, született Kerle Ádám, egy német faluban született, ahol olyan szegénység volt, hogy beadták a papokhoz. Elkerült Angliába, ott a kolostorban méhészkedett, segített az akkori méhésznek, utána ő lett a főméhész. Ötven évig foglalkozott méhtenyésztéssel, kitenyésztett egy olyan méhcsaládot, ami nagyon jó tulajdonságú. Én is kimentem Németországba, ott egy egyesületnek lettem a tagja. Ezt a gondolkodásmódot, ezt a méhfajtát propagáltuk. A Farmer Expon Debrecenben volt egy előadásunk egy osztrák méhésszel. Pesten szintén volt egy előadásunk, illetve Kisújszálláson két előadást tartottunk. Én voltam a szinkrontolmács, s én szerveztem az egészet. Egy mosonmagyaróvári egyetemen tanító tanárnak is hoztam mintát, most ez az ember az első számú méhész az országban.

- Beszéljünk a vállalkozásról, a SzimMetriáról, amit évtizedek óta működtetnek.
- Harminc évvel ezelőtt a SZIM Gépgyár csődöt jelentett, akkor néhányan összeálltunk, s egy részét felvásároltuk. A felszámoló látta bennünk, hogy ezek tényleg akarnak valamit, nemcsak hasznot húzni belőle. Mi azt akartuk, hogy újra élesszük itt a gépgyártást, 45 fővel kezdtük. Pont olyan időszakban, amikor óriási infláció, munkanélküliség volt. Előtte én három évig Németországban voltam fakultatív nyelvtanfolyamon. Ott már voltak kapcsolataim, azokat felhasználva, meg újabbakat keresve elkezdtünk foglalkozni komolyabban a dologgal. Ma 135-en vagyunk. Elismertek vagyunk Németországban, mert olyanok is jelentkeznek munkát hozni, akiről azt sem tudjuk, kik ezek, csak hallotta ettől-attól rólunk. Mi nem nagyon reklámozunk. Szerintem Magyarországon még hirdetésünk se nagyon jelent meg azon túl, hogy álláshirdetést feladtunk. Egyetlen példa 2006-ban a német piacon a növényolaj-prés piac 40 százalékát uraltuk akkor, amikor hagyományos német gyártók legfeljebb 17-et értek el. Azóta is ott vagyunk. Közben biogáz fejlesztő berendezésekhez gyártottunk biztonsági eszközöket.
- Köztudott arról, hogy a dolgozóit megfizeti, hiszen azt vallja, a jó szakembert meg kell fizetni. A visszajelzések alapján jó szimmetriásnak lenni.
- Tavalyelőtt kaptam egy aranyérmet a kamarától az ipari tanulók képzésére. Itt körülbelül tizenöt fő cigány tanuló volt az évek alatt, itt dolgozik mind, háza, kocsija, családja van és normális emberi életet élnek.
- Vannak itt apa- fia- unoka dinasztiák is. Most is többen tanulnak, mert a cégvezető szerint a továbbképzés fontos, ős is jó példát mutat.

- Tavaly február 4-én kaptam meg a Budapesti Műszaki Egyetemen a hegesztő szakmérnöki oklevelemet. Vannak, akik elmennek valami miatt. Nyilván lehet, hogy másutt nagyobb anyagi lehetőség van, de nem haragszom ezért senkire Van, aki . elment Németországba, egy év múlva visszajött, ma is itt van. A május elsejei családi főzés a Covid miatt megszakadt, de odafigyelünk a dolgozókra, most is támogatást kapnak minden hónapban a rezsiszámla megemelkedése miatt, attól függetlenül, hogy mikor jött ide dolgozni. Tehát próbálunk segíteni, amit a törvény megenged, mindent odaadunk.

- Amikor átvette Szolnokon a díjat, nagyon meghatódott a cégvezető, zavarban is volt, s még tulajdonképpen a mai napig is abban van, mert szerinte ez olyan nagy megtiszteltetés, amit fel kell dolgoznia Orvos Tóth Endre Sándornak, akinek a kikapcsolódást a munka jelenti.

Infokarcag