CSELEKVÉSÜNK INDÍTÉKA

kedd, 06 szeptember 2022

A mai evangéliumi részlet újra szembesít bennünket azzal a kérdéssel, hogy miért és miért tevékenykedünk. Mi a cselekvésünknek az indítéka?

Miért dolgozunk, mire törekszünk, mi az életünknek a mozgatórugója. Erről is beszélt Gulyás Zsolt érseki tanácsos.

Dicsérjék neked Istenünk abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból. Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget, ő így válaszolt neki Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket, majd a tömeghez fordult. Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik. Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek, lebontom csűrjeimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak, ember van elég, vagyonod eltart sok évig, pihenj, egyél, igyál és élvezd az életet. Ám az Isten így szólt hozzá Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék. Ezek az evangélium igéi. Áldunk téged, Krisztus. Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.

Kedves testvérek! Ez a mai evangéliumi részlet újra szembesít bennünket azzal a kérdéssel, hogy miért és miért tevékenykedünk. Mi a cselekvésünknek az indítéka? Miért dolgozunk, mire törekszünk, mi az életünknek a mozgatórugója.

Sajnos nagyon sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy úgy gondoljuk, hogy a birtoklás az, ami bennünket igazán értékessé tesz. Ott van bennünk az a jellegű törekvés, hogy amikor keressük a saját magunk boldogulását, akkor abba a csapdába esünk, hogy minél több pénzünk van, minél több mindenünk van, annál nagyobb biztonságban érezzük magunkat. És azt gondolom, hogy úgy gondolkodik a mai embereknek a többsége, mint ahogyan az Úr Jézus a példabeszédben mondja arról az emberről, akinek bőséges termést adott a Jóisten, van elég vagyonod, eltart sok évig, pihenj, egyél, igyál és élvezd az életet. Ugye ez a hedonizmusnak a lényege, hogy élvezzük azt, ami van. De kérdés az, hogy ez kielégít-e bennünket. Valóban erre rendel bennünket a Jóisten. Már az ószövetségi ember is találkozott a reményvesztettséggel, találkozott a kilátástalan helyzettel. Merthogy az emberi élet úgy határolódik be, hogy születtünk és majd egyszer befejeződik a földi életünk és ebben a két végpontban, a születésben és a halálunkban, keressük a saját magunk életének az értelmét, célját és eljutunk odáig, hogy látjuk, hogy valakik elmentek, ott marad az örökségük, hány családban történik összeveszés, kibékíthetetlen haragvás az örökség miatt, mert nem tudnak megegyezni.

A prédikátor könyvében háromszor is hallhattuk, hogy minden hiábavalóság, hogy mindaz, amiért dolgozunk, teszünk, az egyszer úgyis véget ér, és az a kérdés, hogy kié lesz mindaz, amit ebben a földi életben szereztem.

Igen, kié lesz mindaz, amit szereztél? Az Úr Jézus a példabeszédben is fölteszi ezt a kérdést, kiért dolgozom, miért dolgozom, mi a munkálkodásomnak, a fáradozásomnak az értelme. Azt gondolom, hogy meg kell válaszolnunk saját magunknak ezekre a kérdésekre a választ, mert hogy akkor, amikor látjuk az életünknek az értelmét, akkor tudjuk helyére rakni a dolgokat. És sajnos olyan világban élünk, ahol az ember úgy gondolkodik, hogyha birtokol, akkor igazán értékes az élete. És sajnos ez az önző szemlélet a háborúig el tudja vezetni az emberiséget. Kérdés, hogy ez jó-e. Eric Form filozófus majd ötven évvel ezelőtt írta a fejlődésről a következőket A határtalan fejlődés nagy ígérete, kilátás a természet leigázására és az anyagi bőségre. A lehető legnagyobb mérvű boldogságra és korlátlan, személyes szabadságra. Ez tartotta nemzedékeken át a reményt és a hitet az ipari korszak kezdete óta. Jóllehet az ember a természetfeletti aktív uralmat civilizációja kezdete óta gyakorolja. Ennek az uralomnak az ipari korszaki korlátai voltak. Mióta azonban az emberi és állati erőt mechanikus és később nukleáris energia helyettesíti, és amióta az emberi észt, a számítógép váltotta fel. Az ipari haladás megerősített abbéli hitükben, hogy útban vagyunk a határtalan termelés és ezáltal a határtalan fogyasztás felé. Azt gondoltuk, a technika segítségével mindenható, a tudomány által mindentudók leszünk. Istenekké akartunk lenni. Hatalommal rendelkező lényekké. És úgy terveztük, a természet az új teremtésünkhöz csupán az építőköveket szolgáltatja majd. Birtokolni vagy létezni című könyvéből idéztem.

Igen, ahogyan ez a gondolkodó ember már 50 évvel ezelőtt rámutat arra, hogy az ember úgy gondolja, hogy mindentudóvá és mindenhatóvá lehet a technika segítségével. Ahogyan írja, hogy úgy gondoljuk, hogy a számítógép segítségével mindent tudókká válunk. És bizony azt is úgy gondoljuk, hogy minthogyha itt a Földön mi örökké élnénk. Bár most olyan helyzetben vagyunk, ahol minden bizonytalanná válik. Télen majd lesz-e fűtés, lesz-e majd ennivalónk, és hát különböző létbizonytalansági kérdések jönnek elő bennünk. Tehát látjuk azt, hogy az ember mennyire esendő, mennyire kiszolgáltatott. És az a nagy kérdés, hogy valóban mi mire törekszünk? Birtokolni, szerezni, vagy inkább megtanítanánk egymást arról, hogy mit jelent igazán szolidárisnak lenni a másikkal szemben. Az Úr Jézus erre tanít bennünket, hogy megosszuk mindazt, ami a miénk. Ugye nagy költőnk így fogalmazta ezt meg, hogy ami az enyém, mindenki hirdeti a földi hatalom, ami mindenkié, az az enyém, hirdeti az égi hatalom. Ugye nagy kérdés, hogy kié a víz, kié a levegő? Kié az energiaforrás? Csak egyes embereké vagy az egész emberiségé?

Mindenesetre az Úr Jézus a mai evangéliumban mondja, míg az éjjel számon kérik tőled lelkedet, kié lesz mindaz, amit szereztél. Ezen kell elgondolkodnunk, erre kell megtalálnunk a választ. Kérjük a Szentlélek Úristent, segítsen bennünket abban, hogy meglássuk, mi az, ami igazán lényeges. Mi az, ami igazán fontos az életünkben? Mi az, ami maradandó, mi az, ami mulandó? Mi az, ami akkor is meglesz, ha már én nem leszek? És mi az, ami már most is lényegtelen és semmi értelme nincs. Kérjük a Szentlelket, hogy meglássuk, hogy mi a hiábavaló és az értelmes dolog között a különbség és azt tegyük.

A miséről készült felvétel elérhető média felületeinken.

Infokarcag

Read 125 times