A Terror Háza Múzeum munkatársa a Szovjetúnióban működő kényszermunka- táborokról tartott előadást.

A kényszermunka- táborokról a legtöbb embernek a náci Németország jut eszébe. Pedig a Harmadik Birodalom előtt már évtizedekkel működtek ilyen lágerek. A búr háború idején a mai Dél- Afrikai Köztársaságban, de a cári Oroszországban is, ám akkor oda köztörvényes bűnözőket vittek, míg a kommunista érában elsősorban politikai foglyokat ítéltek gyakran több évtizedes kényszermunkára. Milliók szenvedtek ártatlanul a gyakran embertelen körülmények között. Gyakorlatilag minden olyan országból vittek kényszermunkásokat, amelyeket a Vörös Hadsereg előbb felszabadított, majd azonnal meg is szállt.

LAKATOS DORINA, történész, Terror Háza Múzeum:

Ezt leginkább azzal lehetne magyarázni, hogy az embereket nem igazán tekintették ekkor embernek. Tehát alapból a foglyokat nem a nevükön szólították, hanem mindenki a kis pufajkájára kapott egy számot, nem tudom, D625, tehát itt a dehumanizálás egy nagyon fontos része volt a dolgoknak, hogy őket nem igazán tekintették embereknek. De itt megint csak visszautalnék a náci haláltáborokra, hogy ugye tetováltak számokat az emberekre, tehát nem igazán szólították őket a nevükön, nemigen tekintették őket ily módon embereknek.

A kényszermunka- táborok alkotta hálózatot nevezték GULÁG-nak. Ide olyan politikai foglyokat vittek, akiknek bármennyire is konspirált tárgyalás során szabtak ki súlyos éveket, évtizedeket. Kevésbé ismert a GUVPI- táborok rendszere. Ide még a színjátékszerű tárgyalás sem kellett, ezekbe a táborokba teljesen ártatlanul kerültek a foglyok, az volt a legfontosabb, hogy meglegyen a létszám. Így tárgyalás, ítélet nélkül akár egy egész kisváros férfinépességét is elhurcolták az orosz csapatok.

Infokarcag